2.

Mikor sikeresen beráncigáltam Dylant az osztályba mindenki de még Xenia is tátott szájjal nézett minket mindenki. Szegény Dylan meg csak ott állt és állt nem mert megszólalni majd oldalba böktem és akkor elkezdett valamit hablatyolni én meg csak nevettem és bólogattam mint egy kisgyerek. Kb 10 percig csak ott álltunk és csak magyarázott Dylan már kicsit kezdtem unni.. majd arra lettem figyelmes hogy Dylan bökdös.
- Segíts. Azt kérdezték hogy miért vagyok itt.- súgta halkan a fülembe.
- Nos Dylan azért van itt mert a szülei.. - elcsuklott a hangom. Nem akartam elmondani hogy mi történt velük ezért lenéztem és a pulcsim alját kezdtem el piszkálni majd Dylenre pillantottam aki csak bólintott egyet. - Beadták egy árvaházba. Aztán nevelőszülőkhöz került. De ők autó baleseteztek és a nevelő apja meghalt a nevelő anya meg nem emlékszik rá.. ezért eljött ide. - fejeztem be végül a mondatot majd felé fordultam. - Majd a többieket a szünetbe bemutatom. - mire ő lázasan bólogatni kezdett én pedig elindultam a helyemre ő pedig szorosan jött mögöttem. Mikor odaértem Elli-t megkértem hogy most egy ideig üljön már át Theresa mellé mert Dylannak mellettem kell ülnie. Mikor ezt  barátnőm meg hallotta felcsillant a szeme hogy Dylan közöttünk fog ülni és csak kuncogott magába.

>> <<

Már csak 5 perc volt az órából mikor a telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Dani írt. Széles mosoly húzódott a számra mivel már vagy féléve nem láttam és nagyon hiányzott. Gyorsan elolvastam az sms-t vagy vissza írtam neki majd a telefonomat a pulcsim zsebébe dugtam mivel az osztályfőnök helyettes épp mögöttem sétált és nem akartam hogy meglássa a telefonom. Mikor elsétált mellőlem megint elővettem a telefonomat és most csak a hátteremet néztem amin Danival vagyok rajta. Emlékszem ez még nyáron készült amikor eljött hozzánk pár napra és megvicceltük a nagyit azzal hogy befestettük a hajamat szőkére. 

Annyira elbambultam a kép nézésébe hogy már a lányok és Dylan is ott állt mögöttem és ők is a telefonomat nézték hogy vajon mit csinálok vele.

- Ti meg mit bámultok? - kérdeztem a többiektől majd felálltam és a Fizika cuccaimat beraktam a szekrénybe.
- Ki az a szép lány ott a képen melletted? - kérdezte Mine.

- Ő az egyik barátnőm még régebbről. - mondtam és a táskámért nyúltam majd feldobtam a vállamra. Kimentünk az osztályból le a gardróbba át váltottam a cipőmet gyorsan elköszöntem a többiektől majd megkerestem az osztályfőnököt hogy meg beszéljem vele hogy holnap nem jövök iskolába és Dylan sem mert segítek neki beszerezni mindent a suliba, szerencsére bele egyezett. Belülről repestem az örömtől hogy nem kell korán kelni.. meg amúgy is téli szünet van jövőhetén (kivéve hétfőn akkor lesz a karácsonyi buli) és azután is szóval ez az egy nap nem számít. Ahogy kiléptem az iskola ajtaján meg pillantottam Dylan-t amint Kellyvel, Xeniával és a Minével beszélget. Nem volt szívem meg szakítani a beszélgetésüket mert olyan aranyos volt amikor Dylan nevetett.. de kénytelen voltam így hát elindultam feléjük. A lányoknak egy "Hello"-t mondtam majd karon ragadtam Dylan-t és elkezdtem a buszmegálló felé húzni.

- Héé hova sietünk ennyire? - kérdezte nevetve. A busz is akkor ért ide szóval még várnunk sem kellet rá. Kiszúrtam egy négyes helyet elöl pont a sofőr mögött és oda beültettem szépen Dylant.

- Hát még sok dolgom lesz ma veled.. - mondtam neki egy nagy mosoly keretében.

- Például? - nézett rám kérdően.

- Fodrász plusz vásárlás. - mondtam neki és ő meg olyan fejet vágott mint aki itt elsírja magát.

- Nem a hajamhoz senki se nyúlhat. - mondta és a kezét a sapkájára rakta amit még jobban ráhúzott a fejére. 

- Pedig muszáj lesz. A hosszú haj nem menő itt nálunk. - közöltem vele. De ezt most halálosan komolyan mondtam neki.. de ő csak tovább durcizott. Elő vettem a telefonomat a zsebemből és mutattam neki egy képet.

- Tudod ki ez a lány? - kérdeztem tőle majd felé nyújtottam a telefonomat hogy megnézhesse a képet.

- Ő nem a hogy is hívják.. - és csak nézte és nézte a képet.

- Kelly. - mondtam majd kivettem a telefont a kezéből. - És tudom hogy tetszik. - böktem oldalba. Mikor az arcára néztem láttam hogy zavarba jött és elpirult.

- De nyugi te is neki. 

- Honnan veszed? - fordult felém majd a fejét ráhajtotta a vállamra. 

- Kérlek. Én mindenkiről tudok mindent. Meg óra közben írt WhatsApp-en viszont jó lenne ha nem aludnál el a vállamon mert akkor egyedül hagylak a buszon és akkor buszozgass nyugodtan. - feleltem mire ő hirtelen fel ugrott mellőlem és megnyomta a jelző gombot. 

>>10 percel később<<

- Nagyi meg jöttünk! - kiabáltam mikor kinyitottam az ajtót. Persze ő csak hümmögött összevissza én meg mit sem törődve ezzel leraktam a táskámat a konyhába utána felmentem a pénztárcámért aztán vissza Dylanhez. 

- Elmentünk. - mondtam a nagyinak majd becsuktam az ajtót. Bele karoltam Dylanbe és úgy sétáltunk el a Varena-ig. Először ruhákat vettünk utána pár cipőt. Az egy dolog hogy elhozta a sajátját de azt nem hiszem hogy hordaná itt ha nem akar rosszat magának. Mikor megláttam a Nike cipő boltot rögtön berohantam és elkezdtem keresni azt a cipőt amit már régóta kinéztem magamnak. Egy fekete fehér Air Jordan cipő a másik meg egy fehér volt. Karácsonyra ezt kértem a "Jézuskától" de tudtam hogy a nagyinak nem lesz ennyi pénze meg venni.. ezért amit a szüleim rám hagytak abból szerettem volna meg venni. Épp a fehéret néztem a tükörbe mikor meg láttam őt is ugyan ebbe a cipőbe ekkor jutott eszembe hogy mi lenne ha kettőt vennék? Egyet magamnak és egyet pedig neki. Gyorsan ki bújtam a cipőből majd megkértem Dylant is hogy egy kicsit vegye le majd gyorsan a pénztárhoz futottam és ki fizettem őket. Kaptam egy szatyrot is abba bele raktam a másik cipőmet és felvettem a Jordant. Annyira örültem hogy végre meg van az a cipő amiről már vagy 13 éves korom óta álmodom.

- Ezt mért kapom? - nézett rám Dylan értetlenül amikor át nyújtottam neki a cipőt.

- Csak mert jó kedvem van. - feleltem majd elkezdtem hadonászni hogy vegye fel addig az ő cipőjét is bele raktam a szatyorba. 

- Most mész öltözni aztán a fodrászhoz. - mondtam és elkezdtem kitolni az üzletből ő pedig csak nevetett.

- Ott egy wc. - és a Nikebolt lévő wc-táblára mutatott.
- Remek. Kapsz 5 percet hogy át öltözz. - mondtam majd a kezébe nyomtam a zacskót ahol az új ruhái

voltak meg fordítottam a tengelye örül és egy nagyot löktem rajta. 

>>5 percel később<<

Már föl-le járkáltam mikor valaki a hátam mögé lépett és egy " Kész vagyok" ot mondott mire én meg fordultam. Eszméletlen jól állt neki az a kötött pulcsi amit én választottam neki ő pedig egy világos farmert választott hozzá.

 - Azt a... milyen jól nézel ki öregem. Már csak a hajaddal kell kezdeni valamit. Gyere. - mondtam és a fodrász üzletet kezdtem el keresni mivel nem találtam ezért felmentünk a másodikra. Pont a liftel szembe volt a fodrász még jó legalább nem kell annyit sétálni. Bementem előre Dylan meg mögöttem. Pár percnyi várakozás után egy nő jött oda hozzánk.

- Jó napot miben segíthetek? - kérdezte egy bályos mosolyt villantva.

- Önnek is. Vágásra jöttünk. - mondtam neki majd Dylant előrébb toltam. Megragadta a csuklójánál Dylant majd maga után húzta és leültette egy székbe. Rá rakott valami nagy ruha szerű izét majd be vizezte a haját és elkezdte vágni. 

- Azért ne legyen túl rövid. - mondta kissé aggódva. 

- Nyugi nem lesz. - mondta a nő majd tovább vágta a haját. 10 percig tartott csak szárítással együtt és az eredmény még engem is meg lepett.. eszméletlen jól nézett ki Dylan, középen csak 1-2 centit vágott oldalt pedig szinte több mint a felét levágta. A tükör felé fordította Dylan-t mire ő csak vigyorgott majd felállt meg köszönte  anőnek és engem átölelt. 

- Ezt mért kaptam? - néztem rá kérdően majd kifizettem a nőnek és elindultunk haza.

- Csak úgy. - mondta és egy kis mosolyt virított. A hátsó kijáraton mentünk ki mert én hamar haza akartam érni.. le pakolni a sok szatyrot enni s inni. Mikor már a parkolómellet sétáltunk elő kaptam gyorsan a telefonom be álltam Dylan elé és lefényképeztem. 

- Mond csíz. - És le fényképeztem majd meg mutattam neki.